Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. A forradalom és szabadságharc évei ezek.

1849 augusztusában már az ország 9/10 része az ellenség kezébe került. A túlerő 3 - szoros. Az elfáradt, lerongyolódott honvéd csapatokat felfegyverzett, elsöprő fölényben lévő császári csapatok fogták közre. 1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc elbukott. Sok volt az áldozat, de jött a megtorlás napja. A Habsburgok úgy akarták megbüntetni a magyar népet, hogy elrettentsék a birodalom többi népét a további forradalomtól. Ezért Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéseiről híres Haynau tábornoknak. 1849. augusztus 25-én Haynau, az osztrák hóhér százával írta alá az ítéleteket: kire halált mért, kire súlyos, sokéves várfogságot. Haynau már ekkor tudta, hogy az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost és a 13 lázadóvezért kivégezteti.

1849. október 6-án a kivégzések sorát azokkal kezdték, akiket golyóval végeztek ki: Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Kiss Ernő.

A többi kilenc tábornokot, kötél általi halálra ítélték: Lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezic Károly, Nagy-Sándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Vécsey Károly.

Október 6-a, azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A 13 tábornok Aradon és Batthyány Lajos Pesten emberfeletti bátorsággal viselte el a halált. A szabadságharc bukása után a teljes terror jegyében a vértanúkról említést sem lehetett tenni. Illegálisan annál többet beszéltek róla. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenségét.

 

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

 

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

 

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

A megemlékezés alkalmával az ötödik osztályosok műsorát láthattuk. A fényképeket itt tekinthetik meg.